AZ EU LÉTREJÖTTE

"A 2. világháború után felerősödtek és konkrét szervezeti formát öltöttek az európai egység törekvések. A nyugat-európai szabad piacgazdaságon alapuló demokráciák már az 50-es években határzott lépéseket tettek a gazdasági és politikai integráció megvalósítására. Az 1951-ben létrejött Európai Szén-és Acélközösség csak az első volt a sorban.
Hiszen az abban résztvevő hat ország, Franciaország, Olaszország az NSZK és a BENELUX államok további integrációs szerződések aláírásával létrehozta az Európai Közösséget. Mind közül a legfontosabb, az 1957 tavaszán aláírt Római szerződés, mely megalapozta az európai gazgasági közösséget. A közösség, kezdetektől deklarált célja a gazdaság egészének integrációja. Az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad mozgásának biztosítása. Az EGK vagy, ahogy akkoriban nálunk hívták, a közös piac idővel kibővült. 1973-ban Nagy-Britannia, Írország és Dánia. 1981-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország, 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország is csatlakozott a közösséghez. Ezzel egyidőben, mind szorosabbá vált a kapcsolat az egyes tagállamok között. Az integráció kiteljesedését, elmélyülését, újabb szerződések aláírása követte. Az 1987-ben életbe lépő egységes európai okmány fogalmazta meg először az osztatlan európai piac megteremtésének szándékát. Ennek köszönhetően 1993 január 1-től az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő immár teljesen akadálytalanul mozoghatnak a 350 milliós európai piacon. Az 1992-ben aláírt Maastrichi szerződés egyrészről újabb fontos állomás a politikai unió kiteljesítésének útján. Másrészt ekkor született döntés a gazdasági én monetáris unió létrehozásáról is. Az európai közösség tagállamai felismerték, csak közös monetáris politika mellett jöhet létre az egységes piac. A monetáris unió megvalósítása azzal jár, hogy a résztvevő tagállamok közösen alakítják a monetáris és az árfolyampolitikát, közös jegybankot tartanak fenn és közös pénzt használnak. "