SZŐNYI MUNKÁSSÁGA

Szinkron: Szőnyi Zsuzsa
"Apámnak egyik legkedvesebb tanítványa volt annyira, hogy volt amikor  segített apámnak amikor egészségügyi állapota megromlott, akkor Patay segített neki, amikor magasra kellett menni a festésbe, meg hát különben is nagyon fárasztó a freskófestés. És úgy tudom, hogy tényleg még segített is, hát azon kívül nagyon szerették egymást."

Szinkron: Prokai Gábor, művészettörténész
"Fontos volt ez a találkozás és hát ez a művészi alapállás, magatartás, amit Szőnyi átadott növendékeinek amire nagyon érzékeny volt Patai László. Lika Károly azt mondja, hogy Szőnyi volt az, aki a nagybányai festészetet a maga átértékelt módján örökítette tovább és ezt a megállapítást osztja más művészettörténész is, akik azt mondják, hogy tulajdonképpen ő a híd az arany híd, a tradíció, a tradíció és a mai világ között. Az ő természetelvűsége, lírai érzékenysége, a színeknek az a finom kezelése és az a kolorid gazdagság részben érkezett Nagybányáról, részben ő itatta át a finom líraisággal, ami az ő természete volt. Nem feltétlen úgy beszédesek ezek a képek, hogy ezeket el is lehet mondani, hogy mi történik. Ez a kép nagyon jellegzetes, de egyben már az is jellegzetes, hogy kitűnik benne Patai Lászlónak a fantasztikus rajzi felkészültsége, és az a szerkesztés, ami már itt is megjelenik, ami aztán később nagy tablóiban, hogy a figuráival együtt az életművet is megmutatja. Olyan jellegzetes képeket vonultat itt föl, amelyek jellemzőek voltak a Szőnyi életműre, mellesleg itt a kiállításon is látszanak az esernyősök vagy a zebegényi temetés, amelyek emblematikus szép munkái a Szőnyi mesternek."

Szinkron: Szőnyi Zsuzsa
"Amikor ő rám szólt, akkor hiába akkor nem volt mentség és oda kellett ülni vagy állni, például van a kis korsóval meg Zsuzsa a falóval és hát én ott álltam, úgyhogy lehet is látni a képen, hogy ez a gyerek mindjárt elszalad. Már alig bírja, hogy miért kell itt állni ilyen sokáig és akkor apám elkezdett mesélni. Gondolta, hogy a gyerek mégis akkor nyugton marad és ez valami olyan se füle, se farka meséket tudott akkor előállítani, hogy a dömösi vadász mit csinált, meg egész ottani történeteket, ami abszolút nem stimmelt és én csak csodálkoztam, miről beszél, hát ez nem igaz és ez is látszik valahol ezen a kis megütközött arcon, mint a képen is látni, hogy teljesen oda voltam, hogy hát ez nem jó mese, ez nem Piroska és a farkas."

 Szinkron: Prokai Gábor, művészettörténész
"Az eszménye a reneszánsz volt és a reneszánszban is Leonardo. Itt állunk ezelőtt a kép előtt, amely egy fantasztikus összegezés és egy olyan panno, ami felvonultatja az ő számára a legfontosabb alapokat, képeket a művészettörténetből. Ez egy hitvallás, ez egy ars poetika is.
Ugyan ezt a válsztást megfesti, mikor a magyar képzőművészetnek az alapjait is egy tablóra sorolja föl. Nem véletlen, hogy a központi helyen, keretben jelenik meg Szőnyi mester, a másik mestere Balcsai. Érdekes, hogy egy-egy csoportba szervezett bizonyos művész társaságokat. Nem véletlen, hogy hozzá közel eső, itt ebben a bal sarokban vannak a vásárhelyi iskolának a képviselői kikkel ugyan úgy gondolkodott. Balcsai mestert említettem, az ő anatomiai oktatása olyan jelentősségű volt, ami miatt már akkor is, bár később ezt Patai mester vette át sokan jöttek erre a főiskolára, a budapesti főiskolára."